Memoirs I-II.

George F. Kennan a huszadik századi diplomáciatörténet egyik legmeghatározóbb alakja. Nevét leginkább az 1946 februárjában írt "hosszú távirat" szerzőjeként, valamint a hidegháborúban az amerikai gondolkodást meghatározó "feltartóztatás" politikájának szellemi atyjaként ismerik. Utóbbi miatt sokhelyütt "amerikai héjaként" vagy földhözragadt realistaként tartják számon, holott az orosz nyelvben és kultúrában otthonosan mozgó amerikai diplomata mindvégig a hidegháborús szerkezet lebontása, a nukleáris fegyverkezés megállítása és Európa megosztottságának felszámolása mellett emelte fel a szavát, miközben a szovjeteket elsősorban politikai síkon, és nem katonai elrettentő erővel kívánta feltartóztatni. Az Emlékiratokból az is kitűnik, hogy Kennan nem pusztán számító stratéga és higgadt külpolitikai tervező: élénk és érzékeny leírásai sokszor szépirodalmi magasságokba emelik a visszaemlékezést. Átélhetjük, milyen magányos küldetés volt Sztálin városában amerikai nagykövetnek lenni, mennyire fájó tud lenni az elszigeteltség és elkeserítő a szélmalomharc; megtudhatjuk, hogyan viselte a terrort az orosz nép, és mennyire hitte el a kommunista propagandát; megérthetjük, hogy miért nem tettek többet az amerikaiak Kelet-Európa szovjetizálása ellen; de arra is fény derül, hogy egy ország külpolitikájában miért az egyik legfontosabb és sokszor meg nem értett szempont az adott ország kultúrája. George F. Kennan (1904-2005) amerikai diplomata, stratégiai gondolkodó. 1946-ban a moszkvai nagykövet helyetteseként írta a híres "hosszú táviratot", ami az Egyesült Államok hidegháborús politikájának alapvetésévé vált. 1947-1948-ban a Politikai Tervezőcsoportot vezette, és részt vett az Európai Újjáépítési Program (Marshall-terv) kidolgozásában, illetve a japán megszállási rendszer átalakításában. 1952-ben Truman elnök kinevezte nagykövetnek a Szovjetunióba, hogy azután fél évvel később a sztálini diktatúra ki is utasítsa az országból. 1957-ben megtartotta a híres és a korban sok vitát kiváltó Reith-előadásokat a BBC-n. A Kennedy-kormányzat alatt, 1961 és 1963 között az USA jugoszláviai nagykövete volt. 2005-ben bekövetkezett haláláig tizenhét történeti és politikai monográfiát és számtalan cikket írt, amelyekkel máig jelentős befolyást gyakorol a külpolitikával kapcsolatos amerikai közgondolkodásra.